Moszaszaurusz, új faj, magyar világszenzáció. Talán ezekkel a szavakkal fémjelezheténk a legjobban, a magyar dínókutatók újabb áttörő felfedezését, a Pannoniasaurus inexpectatust. Ezen új mosza faj apropóján kerestem fel a faj jeles hazai kutatóját, Makádi Lászlót.
Köztudott hogy ön biológus. Mi vezérlete hogy ezen belül paleontológiával foglakozzon?
Már kiskorom óta érdekelt az őslénytan, hiszen minden gyermeket érdekelnek a dínók.
Aztán amikor elkezdtem a gimnáziumot, a figyelmem inkább a robbanókémia és a haditechnika felé fordult. A fordulópontot egy angol nyelvű Jurassic Park könyv hozta el. Tudtam, hogy nagyjából miről szól, megvettem, elolvastam és ez hozta vissza a lelkesedésemet. Innentől már arra készültem, hogy őslényekkel szeretnék foglalkozni. Tudtam, hogy ahhoz hogy paleontológus lehessek, geológus, vagy biológus szakra kell jelentkeznem. Geológiára matekból, és földrajzból kellett felvételizni, de számtanból sajnos gyenge voltam, így fel sem vetődött a felvételi lehetősége. Maradt a biológia.
Hogy került bele a Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedícióba?
Az első egyetemi félévemben, vázoltam az elképzeléseimet tanáraimnak, és az ő tanácsukra vettem fel az ősnövénytan tantárgyat, ahol pont Ősi Attiláék évfolyamába csöppentem bele. Az egyik ilyen foglakozás után szóba kerültek a dínók. Sajnálkoztam, hogy hazánkban sajnos nincsenek, Attila egyből rávágta, hogy nincs igazam. Vannak.
Pontosan mikor is volt?
Nem sokkal azután, hogy Ősi Attila és Torma András megtalálták az első csontokat Iharkúton. Én csak ezután, 2001 tavaszán jártam először a lelőhelyen.
Már akkoriban is kutatással foglalkozott?
Nem, akkor még csak segítettem gyűjteni. Az első években a terepi munkán kívül, csak preparálással foglalkoztam. Akkoriban még nem akartam kutatómunkába fogni.
Mit gondol, a szaktudásodra a terepi, illetve preparátori munka során, vagy inkább elméleti órákon tett szert?
Inkább gyakorlatias ember vagyok, elméletben jónéhány dolgot nem tudtam egyből megérteni. Jó példa erre az analitikai kémia, ahogy sokadszorra mentem át elméletből, a gyakorlat viszont elsőre sikerült. Amikor látom, hogy valami hogyan működik, azt jobban megjegyzem. Geológiát gyakorlatilag nem is tanultam - csak őslénytanos tárgyakat vettem fel -, a kőzettani tudás a terepen ragadt rám.
Egyre gyűltek a leletek, és új fajokat azonosítottak be. Váratlanul ért, önről nevezték el az őskrokodilt (iharkutosuchus makadii)? Egyáltalán tudott róla, hogy az ön nevét viseli majd?
Tudtam róla, ezt nem szokták titokban tartani, előtte az embert megkérdezik, hogy adja e hozzá a nevét.
Mert van, aki bánná, ha a nevét viselné?
Előfordulhat. Az elején nem gondoltam, hogy rólam nevezték el, hiszen az öcsém találta a holotípus (a fajt reprezentáló, a leírás egyértelműségét biztosító típuspéldány) koponyát. A mai napig azt mondom, hogy a testvérem nevét viseli, Ősi Attila pedig azt, hogy az enyémet. Nyilván az a mérvadó, ami a cikkben áll.
Mikor kezdtél el a moszaszauruszokkal foglakozni?
2003. év végére, gyakorlatilag kialakult a kutatócsoport. A végső lökést azonban Attila adta meg, aki közölte, hogy el kell dönteni, hogy ki mivel akar foglalkozni. Leültünk és szépen felosztottuk egymás között a kutatási területeket, annak megfelelően, hogy kinek ki volt az érdeklődési köre. Engem a squamáták, azaz a pikkelyes hüllők érdekeltek, így rájuk esett a választásom.
Mikor találták az első mosza csontokat?
Az első csont 1999-ben került elő, az ajkai kőszénbánya meddőjéről, de akkor még nem tudtuk, hogy ez egy tengeri hüllő. Akkoriban az iharkúti lelőhely még ismeretlen volt. Később, az első iharkúti ásatások alkalmával kerültek elő a meddőn talált csigolyához hasonlóak. Annyit tudtunk, hogy itt éltek nagyméretű, varánusszerű gyíkok, ami nem meglepő, hiszen tudtuk hogy a kréta időszakban igen gyakoriak voltak. Mongóliából, Észak-Amerikából és a francia lelőhelyekről is írtak le szárazföldi varánusszerű hüllő csigolyákat. Azóta tudjuk, hogy a francia maradványok is valószínűleg moszaszaruruszhoz tartoznak.
Az ásatások során talált leletek alapján több moszaszaurusz fajra következtetnek, vagy azt gondolják, hogy csak a Pannoniasaurus inexpectatus élt a területen?
Azt gondoljuk, hogy ezek a mosza csigolyák egy fajhoz tartoznak. Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy több faj élt volna a területen. Egyre több koponyacsontdarab kerül elő, és mind egyformák. Nyilvánvaló, hogy minél több ilyen csontdarabot ásunk ki, statisztikailag annál kevesebb az esélye, hogy másik tengeri hüllő faj egyede valaha előbukkan a területen.
Mitől világszenzáció a magyar mosza?
Egyedülálló abban a tekintetben, hogy édesvízi, szemben az összes többi rokonával, melyek mind sekélytengerekben éltek.
Azaz sehol sincs a világon még egy ilyen?
Nincs. Kanadában került még elő édesvízi üledékből egyetlen példánya egy közismert tengeri moszaszaurusz csoportnak. Az egyed valószínűsíthetően felúszott a folyón, aztán elpusztult. Manapság is előfordul, hogy tengeri cápafajok egyedei felúsznak folyókba, ez esetben is valami hasonló történhetett.
A kanadai példából kiindulva, a megtalált leletek számából következettek arra, hogy az iharkúti mosza édesvízi volt, nem pedig egy eltévedt tengeri vándor?
Többek között ebből gondoljuk. Egyrészt nagyon nagyszámú egyednek kerültek elő maradványai, másrészt rendkívül széles mérettartományból, a 60 centisektől egészen a 6 méteresekig. A leggyakoribb csontleletek a 3-4 méteres állatoktól származnak. A méretek eloszlásából egy élő populációra következtetünk.
A továbbiakban is a Pannoniasaurussal szeretne foglalkozni? Egyáltalán van még mit kutatni ezen a területen?
Van egy rakás új lelet, amik a decemberi cikkben nem voltak benne. Nyilvánvalóan valahol meg kellett húzni a határt, hogy mi az, amit még beleírunk. Az ominózus cikk, egy viszonylag rövid, bemutató írás volt, már most egy sokkal részletesebbet, és bővebbet lehetne írni. Másrészt el lehetne kezdeni különböző vizsgálatokba fogni. Példának okáért meg lehetne próbálni az állat izomzatát rekonstruálni.
Most ezzel a rekonstrukcióval foglakozol?
Nem. Most a kisgyíkokkal foglakozom. Mára körülbelül 9-10 különböző apró gyík maradványai ismertek a lelőhelyről.
Ezekről lesz cikk, vagy leírás?
Most folyamatban van két cikk is. Ez egyiket visszaküldték revízióra, a másikat pedig lassan el kéne küldenem, és nyilván ott áll sorban a többi faj, leírásra várva. Ez egy soha véget nem érő folyamat.
Gyakorlatilag a moszás cikk hozta meg önnek az ismertséget, ezt kimondhatjuk?
Igen, mert eddig ilyen cikkem nem volt. Kisebbek akadtak, illetve több esetben társszerzőként vállaltam szerepet más művekben. Ezek is csak külföldi lapokban jelentek meg, és korántsem voltak olyan szenzációsak, mint a Pannoniasaurus leírása.
Hogy élted meg, hogy megrohant a sajtó?
Tele volt a hócipője az embernek. Nem tudtam lépni sem anélkül, hogy ne csöngött volna a telefonom. Az összes sajtóorgánum, akár hazai, akár külföldi, pont a karácsony előtti hajcihőben rontott rám.
Nem vetődött fel, hogy a cikkedet a Nature-ben vagy a Science-ben publikáld?
Először a Nature-ben próbáltuk megjelentetni. Én nem hittem benne, hiszen tengeri hüllőkkel, talán ha 50 ember foglakozik világviszonylatban, azon belül moszaszauruszokkal pedig még ennél is kevesebb. Így hát erre szinte semmi esély nem volt.
A doktoridnak azért része lesz?
A doktorim a squamátákból áll, hasonlóan a szakdolgozatomhoz, aminek nyilvánvalóan része lesz ez a mostani kutatás.
Mikor köszönthetlek doktorként?
Most elsődlegesek a cikkek, mivel pályázati pénzből dolgozik a kutatócsoport, fel kell mutatni eredményeket. A doktorim picit háttérbe szorul, de anyag van bőven, amin tudok dolgozni.
A kutatás tehát gőzerővel zajlik. Kíváncsian várjuk, a további eredményeket, felfedezéseket, melyek hazánkat kiemelik a globális paleontológia térképéről.
