Katrina és Sandy hurrikánok, Hayan tájfun. Mindannyian hallottunk róluk. A média mindegyiknél azzal jött, hogy mindeddig a legerősebbek és legpusztítóbbak voltak. Vajon tényleg? Nemcsak a globális információs sztráda nyílt ki, és gyorsult fel?
A Hayan tájfun lecsapott Taclo városára (fotó: bbc.co.uk)
A válasz a kettő között van. Több kutatási eredmény is igazolja, hogy az üvegházhatású gázok egyre nagyobb koncentrációjának, azaz a fokozódó globális felmelegedésnek köszönhetően egyre gyakrabban alakulnak ki légkörünkben úgynevezett szupercellák. Ezek aztán pusztító viharokhoz, tornádókhoz, hurrikánokhoz vezetnek. Ugyanakkor az információáramlás felgyorsult, a világ kinyílt. Hazánkba is pár percen belül megérkezett a Fülöp-szigetekre lecsapó Hayan pusztításának híre. Elképzelhető lett volna ez 100 évvel ezelőtt? Aligha. Nem volt még CNN, sem internet, sem facebook. Voltak viszont rendszeres feljegyzések, meteorológiai adatok pusztító katasztrófákról. Az akkori, mai szemmel elavultnak tűnő technikából kifolyólag azonban ezen információk pontossága erősen megkérdőjelezhető. Mára a műholdaknak köszönhetően a viharokat előre jelzik, útvonalait követik, erősségüket figyelik. Ez elképzelhetetlen lett volna a XIX-XX. század fordulóján. Akkor mi alapján jelenthetjük ki 100%-os biztonsággal, hogy a Hayan az emberiség történetében a valaha volt legerősebb? A válasz egyértelmű, nem. A meteorológia tudománya XIX.-XX. században produkálta a legnagyobb fejlődést, ekkor jöttek létre a nemzeti időjárás megfigyelési rendszerek és szervezetek, majd nem sokkal később a nemzetközi szervezet is megalakult. Ebből is jól látszik, hogy elmúlt 150-200 esztendőt kivéve, jól dokumentált, rendszeres megfigyelésekről nem beszélhetünk, így azt sem tudhatjuk, hogy miféle égi áldások csaptak le a XIX. századot megelőző időszakban.
Földünk ma már több mint 7 milliárd embert tart el, ami az 1960-as érték kétszerese. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy minél többen vagyunk, annál nagyobb területet hódítunk el a természettől, és minél nagyobb az életterünk, annál nagyobb eséllyel sújt le ránk az égi háború. Az is könnyen belátható, hogy a népesség növekedésével egyre több az üvegházhatású gáz a légkörben, ami oda vezet, hogy gyakrabban alakulnak ki, és csapnak le szuperviharok.
A Hayan tájfunhoz hasonló pusztító, szélsőséges időjárástól hazánkban aligha kell tartani, az viszont mindenki a saját bőrén érezheti, hogy a természeti katasztrófák bizony nálunk is megszaporodtak. Elég, ha az elmúlt évek rekord árvizeire, vagy a nyaranta le-lehulló öklömnyi jégdarabokra gondolunk.
