Dr. Róka András, az ELTE Kémiai Intézetének főiskolai docense szorgalmi időszakban, szeptembertől májusig szinte minden péntek délután általános vagy középiskolásoknak tart − saját meghatározása szerint − kísérletekre épülő, előadásrészleteket tartalmazó, együtt gondolkodást az anyagok sokféleségéről. Az Észbont(ogat)ó sorozatban többek között szó került a lélegző gyertyáról, az elemek térképéről, a megmaradó megváltozásról.
Régóta készít olyan előadásokat, melyekben a zenés számítógépes prezentáció közben pontosan, időre kiszámított színes-szagos, pukkanós-robbanós élő kísérletek késztetik tapsra a közönséget.
Ez az előadás-sorozat hét éve tart, és sokféle indíttatásból kezdtem neki. Szerettem volna bebizonyítani, nem teljesen igaz az az állítás, hogy a kémia a legutáltabb tantárgy. Egy ember persze nem tudja megváltoztatni az országos véleményt, legfeljebb azt a 80-100 gyereket, 20-30 tanárt tudja meggyőzni, akik ezekre az előadásokra eljárnak. Ez csak csepp a tengerben, számomra mégis azért fontos, mert egy módszertani kutatás eredménye.
Tart minden évben előadást a Kutatók éjszakáján is.
Oda másféle előadással kell készülni, mert ott vannak a szülők, az érdeklődő kisgyerekesek. Ott nem lehet a szakma mélységeiről beszélni, meg kell világítani a kémia és a társadalom kapcsolatát is. Ebből az előadásból nőtt ki Az elektronok színháza, ahol a főszereplő az anyag, én csak másodlagos szerepet viszek. Jó, kell tanári tudás ahhoz, hogy mit kell bemutatni, de nem én vagyok a fontos. A jelenség a lényeges, ezeket pedig fel szoktam fűzni egy gondolatmenetre, amivel az előadást ki lehet színezni. Szeretném hinni, hogy mindenki visz haza valamit ebből.
Mik a céljai az előadásaival?
Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de több célom is van. Szerényen versenyzek a médiával, de ez mellékes. Az elsődleges célom az, hogy a gyerek fogékony legyen a természet iránt, nem kell kémikussá válnia, csak jöjjön rá arra, hogy tud gondolkodni. Beindítani a kételkedési képességét és a gondolkodását, ami óvodáskorában még megvolt, de amit később valahol az iskola tönkretett. Ezt szeretném újra felfedeztetni vele.
Anyagilag megéri bemutatókat tartani?
Egyáltalán nem, sőt, ha autóval megyek vidékre, ráfizetek. Az előadássorozatok is ingyenesek.
Köztudott, hogy a kémiai kísérletek veszélyesek. Sokszor megsérült?
Lekopogom, hál’ istennek nem.
Soha?
Komolyan sosem. Megégettem a kezemet, de az mindenkivel előfordul, akár a konyhában is.
Az ember úgy látja, hogy az előadásain csodákat művel, ide nyúl, oda nyúl, felkap egy kémcsövet, meggyújtja, aztán bumm, durran, szikrázik.
Ha valaki ismeri az anyagot, és tudja, milyen jelenség várható, akkor ki tudja számítani az effektusokat. Persze lehet, hogy ez kívülről úgy tűnik, hogy milyen bátor ember, de nem, inkább kiszámítható. Az nagyon nagy baj, hogy egyszer veszélybe sodortam a közönséget. Egy olyan kísérletben, ami öt éven keresztül semmi problémával nem járt, egyszer egy lombik mégis szétrobbant. Szerencse, hogy a nézők eléggé távol ültek és az ijedtségen kívül senkinek semmi baja nem történt. Azóta ilyen kísérleteket másképp végzek.
Van-e olyan kísérlet a kémia világában, melyet még sosem próbált, de nagyon szeretne?
Ilyen nagyon sok van, az a baj. Jelenleg fizikai kísérletek izgatnak jobban. Fényelhajlás és interferencia kísérleteket szeretnék egyszer moziteremben bemutatni, hogy a társaság számára ezek az elhajlási képek a vetítővásznon, óriási méretben jelenjenek meg. Természetesen kémiai kísérlet is van ilyen számtalan.
Hogyan fordulhat elő, hogy megannyi olyan tanár van, aki egyáltalán nem mutat be kísérleteket?
Ez a közoktatásnak egy olyan mértékű elhibázottsága, amit elemezni kéne. Attól kezdve, hogy az ÁNTSZ gátolja az ellenőrzéseivel és elvárásaival, ahelyett, hogy segítene. Az iskolákban az igazgatók inkább becsukják a szertárakat, mert akkor nincs ÁNTSZ, nincs ellenőrzés. A tanár leterhelt, olyan mennyiségű anyagot kéne leadnia, ami lehetetlen, így a könyvet akarja ledarálni, mivel a kísérleti munka rendkívül időigényes. A fizikatanároknak óriási mázlijuk van ebből a szempontból, mivel odanyúlnak az eszközért, beviszik, bemutatják, visszaviszik. Nekik időtálló az eszköz. A kémiai kísérlet nem ilyen. Elő kell készíteni, egyszer bemutatom, elszállt, vége. Aztán el kell mosogatni, ki kell szárítani, és kezdődhet minden elölről.
Várható javulás a kémia iránti elfogadottságban?
Remélhetőleg. Az én szubjektív véleményem mindig is az volt, hogy olyan képzést kellett volna megvalósítani, mint amilyen a mi korunkban volt. Független, nagy előadók voltak a tanárok számára, olyan egyéniségek, akik példaértékűek voltak az oktatás szempontjából. Erre ma nincs lehetőség. Attól, mert osztatlan tanárképzés lesz, változatlanul együtt fog tanulni a kémia BSc és a tanári. Ugyanazokat az előadásokat fogják hallgatni, ugyanazokon a lépéseken fognak haladni, csak bizonyos tanári tárgyak lesznek függetlenítve.
Kollár Dávid
