2013.12.10.
17:46

Írta: Velyky

Tény Legek?

Katrina és Sandy hurrikánok, Hayan tájfun. Mindannyian hallottunk róluk. A média mindegyiknél azzal jött, hogy mindeddig a legerősebbek és legpusztítóbbak voltak. Vajon tényleg? Nemcsak a globális információs sztráda nyílt ki, és gyorsult fel?fulop01.JPG

A Hayan tájfun lecsapott Taclo városára (fotó: bbc.co.uk)

A válasz a kettő között van. Több kutatási eredmény is igazolja, hogy az üvegházhatású gázok egyre nagyobb koncentrációjának, azaz a fokozódó globális felmelegedésnek köszönhetően egyre gyakrabban alakulnak ki légkörünkben úgynevezett szupercellák. Ezek aztán pusztító viharokhoz, tornádókhoz, hurrikánokhoz vezetnek. Ugyanakkor az információáramlás felgyorsult, a világ kinyílt. Hazánkba is pár percen belül megérkezett a Fülöp-szigetekre lecsapó Hayan pusztításának híre. Elképzelhető lett volna ez 100 évvel ezelőtt? Aligha. Nem volt még CNN, sem internet, sem facebook. Voltak viszont rendszeres feljegyzések, meteorológiai adatok pusztító katasztrófákról. Az akkori, mai szemmel elavultnak tűnő technikából kifolyólag azonban ezen információk pontossága erősen megkérdőjelezhető. Mára a műholdaknak köszönhetően a viharokat előre jelzik, útvonalait követik, erősségüket figyelik. Ez elképzelhetetlen lett volna a XIX-XX. század fordulóján. Akkor mi alapján jelenthetjük ki 100%-os biztonsággal, hogy a Hayan az emberiség történetében a valaha volt legerősebb? A válasz egyértelmű, nem. A meteorológia tudománya XIX.-XX. században produkálta a legnagyobb fejlődést, ekkor jöttek létre a nemzeti időjárás megfigyelési rendszerek és szervezetek, majd nem sokkal később a nemzetközi szervezet is megalakult. Ebből is jól látszik, hogy elmúlt 150-200 esztendőt kivéve, jól dokumentált, rendszeres megfigyelésekről nem beszélhetünk, így azt sem tudhatjuk, hogy miféle égi áldások csaptak le a XIX. századot megelőző időszakban.

Földünk ma már több mint 7 milliárd embert tart el, ami az 1960-as érték kétszerese. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy minél többen vagyunk, annál nagyobb területet hódítunk el a természettől, és minél nagyobb az életterünk, annál nagyobb eséllyel sújt le ránk az égi háború. Az is könnyen belátható, hogy a népesség növekedésével egyre több az üvegházhatású gáz a légkörben, ami oda vezet, hogy gyakrabban alakulnak ki, és csapnak le szuperviharok.

A Hayan tájfunhoz hasonló pusztító, szélsőséges időjárástól hazánkban aligha kell tartani, az viszont mindenki a saját bőrén érezheti, hogy a természeti katasztrófák bizony nálunk is megszaporodtak. Elég, ha az elmúlt évek rekord árvizeire, vagy a nyaranta le-lehulló öklömnyi jégdarabokra gondolunk.

Szólj hozzá!

Címkék: vihar legerősebb Sandy Katrina Hayan

2013.12.10.
17:45

Írta: somogyitamas

A lelet

A Magyar Természettudományi Múzeumnak is helyet adó, az egykori Ludoviceum épületének átalakítása során Gasparik Mihály a múzeum Őslénytani és Földtani Tárának kurátora érdekes őslénymaradványokat fedezett fel.  Az építkezés helyszínén egy liftakna oldalában látta meg a kagylóhéjakat és mészkőbeleket. A  mészkőbelek az egykoron élt csigáknak és kagylóknak a testéből megmaradt nyomai, amelyekről fizikai és kémiai folyamatok leválasztották a héjat. Az őslénytanos muzeológus számára sokat mond az ilyen lelet, kiváltképpen azért, mert az átépítéssel járó sok herce-hurca és kellemetlenség közben is történik számukra tudományos jelentőségű esemény, amelynek múzeumtörténeti vonatkozása is van.

Jelenleg a helyszínen óriási a felfordulás. Az épület együttes körbe állványozva, lehálózva, nyüzsgő munkások és mérnökök mindenhol és rengeteg, építőanyagot szállító óriás teherautó. Az építkezést egy tavalyi kormányrendelet utasítása alapján kezdték meg, mivel az eddig a Természettudományi Múzeum területét és épületeibe a Nemzeti Közszolgálati Egyetem költözik be. Nagy részét át kell alakítani, mivel más célokat fog szolgálni az egyébként is felújításra szoruló építmény. A múzeum rendelkezésére álló terület jelentősen csökkent, nemcsak a munkaterük lett kisebb, de rengeteg értékes múzeumi tárgyat is át kell költöztetni. A Nemzeti Erőforrás miniszternek feladata, hogy a múzeum számára megfelelő és méltó helyet keressen, de eddig erről nincs semmi hír. Így a muzeológusok teljes bizonytalanságban dolgoznak. Ez természetesen megkeseríti életüket. Ezért volt számukra üdítő esemény a lelet felbukkanása.

Maga a felfedezés egyik reggel történt. A főmuzeológus az előző napon megbontott liftaknában látta meg a lenyomatokat magukba záró köveket. Rögtön munkához látott, és az egyébként nehezen hozzáférhető helyről kődarabokat vésett le. Már az első darabok meglepetést hoztak, mivel a maradványok sajátos faunáról tanúskodtak. Ez alapján arra lehetett következtetni, hogy fiatalabb, úgynevezett szarmata mészkőről van szó, amelynek kora mintegy 11-12 millió évre tehető. A keletkezéskori környezetben a Parathetys  maradványaként elzáródott Pannon-tenger vize már felhígult, ezért ugyan kevesebb faj élt benne, de nagyobb egyedszámban. A Magyarországon építkezésre használt mészkövek kora általában 13-16 millió év. Több helyen is bányászták illetve bányásszák ma is. A bányák helyétől függetlenül lajtamészkőnek nevezik az ebből a korból származó kőzeteket. Ezek nagyobb szilárdságúak, jobban ellen állnak a környezeti hatásoknak, mivel más fajok maradványaiból keletkeztek. Az állatfajok nagy részét Pecten-félék és osztrigák tették ki. Ilyen maradványokat a Múzeum előcsarnokának falában kiállítás jelleggel is beépítettek.

Szakemberek eddig úgy vélték, hogy az egész Ludovika-épületet a jó minőségű lajtamészkőből építették. A mostani lelet erre rácáfolt, és ezzel egy újabb ismerettel gazdagodott a Múzeum története. A főmuzeológus köremailben értesítette kollégáit az eseményről, amelyben inkább tréfás hangon számolt be a nem hétköznapi eseményről. Az egyik válaszoló erre megjegyezte, hogy a katonaságnak a "szarmata" is jó volt.

Szólj hozzá!

Címkék: lelet múzeum kultúrtörténet Ludovika

2013.11.05.
17:39

Írta: Velyky

A magyar mosza atyja

Moszaszaurusz, új faj, magyar világszenzáció. Talán ezekkel a szavakkal fémjelezheténk a legjobban, a magyar dínókutatók újabb áttörő felfedezését, a Pannoniasaurus inexpectatust. Ezen új mosza faj apropóján kerestem fel a faj jeles hazai kutatóját, Makádi Lászlót.Makádi.jpg

Köztudott hogy ön biológus. Mi vezérlete hogy ezen belül paleontológiával foglakozzon?

Már kiskorom óta érdekelt az őslénytan, hiszen minden gyermeket érdekelnek a dínók.

Aztán amikor elkezdtem a gimnáziumot, a figyelmem inkább a robbanókémia és a haditechnika felé fordult. A fordulópontot egy angol nyelvű Jurassic Park könyv hozta el. Tudtam, hogy nagyjából miről szól, megvettem, elolvastam és ez hozta vissza a lelkesedésemet. Innentől már arra készültem, hogy őslényekkel szeretnék foglalkozni. Tudtam, hogy ahhoz hogy paleontológus lehessek, geológus, vagy biológus szakra kell jelentkeznem. Geológiára matekból, és földrajzból kellett felvételizni, de számtanból sajnos gyenge voltam, így fel sem vetődött a felvételi lehetősége. Maradt a biológia.

Hogy került bele a Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedícióba?

Az első egyetemi félévemben, vázoltam az elképzeléseimet tanáraimnak, és az ő tanácsukra vettem fel az ősnövénytan tantárgyat, ahol pont Ősi Attiláék évfolyamába csöppentem bele. Az egyik ilyen foglakozás után szóba kerültek a dínók. Sajnálkoztam, hogy hazánkban sajnos nincsenek, Attila egyből rávágta, hogy nincs igazam. Vannak.

Pontosan mikor is volt?

Nem sokkal azután, hogy Ősi Attila és Torma András megtalálták az első csontokat Iharkúton. Én csak ezután, 2001 tavaszán jártam először a lelőhelyen.

Már akkoriban is kutatással foglalkozott?

Nem, akkor még csak segítettem gyűjteni. Az első években a terepi munkán kívül, csak preparálással foglalkoztam. Akkoriban még nem akartam kutatómunkába fogni.

Mit gondol, a szaktudásodra a terepi, illetve preparátori munka során, vagy inkább elméleti órákon tett szert?

Inkább gyakorlatias ember vagyok, elméletben jónéhány dolgot nem tudtam egyből megérteni. Jó példa erre az analitikai kémia, ahogy sokadszorra mentem át elméletből, a gyakorlat viszont elsőre sikerült. Amikor látom, hogy valami hogyan működik, azt jobban megjegyzem. Geológiát gyakorlatilag nem is tanultam - csak őslénytanos tárgyakat vettem fel -, a kőzettani tudás a terepen ragadt rám.

Egyre gyűltek a leletek, és új fajokat azonosítottak be. Váratlanul ért, önről nevezték el az őskrokodilt (iharkutosuchus makadii)? Egyáltalán tudott róla, hogy az ön nevét viseli majd?

Tudtam róla, ezt nem szokták titokban tartani, előtte az embert megkérdezik, hogy adja e hozzá a nevét.

Mert van, aki bánná, ha a nevét viselné?

Előfordulhat. Az elején nem gondoltam, hogy rólam nevezték el, hiszen az öcsém találta a holotípus (a fajt reprezentáló, a leírás egyértelműségét biztosító típuspéldány) koponyát. A mai napig azt mondom, hogy a testvérem nevét viseli, Ősi Attila pedig azt, hogy az enyémet. Nyilván az a mérvadó, ami a cikkben áll.

Mikor kezdtél el a moszaszauruszokkal foglakozni?

2003. év végére, gyakorlatilag kialakult a kutatócsoport. A végső lökést azonban Attila adta meg, aki közölte, hogy el kell dönteni, hogy ki mivel akar foglalkozni. Leültünk és szépen felosztottuk egymás között a kutatási területeket, annak megfelelően, hogy kinek ki volt az érdeklődési köre. Engem a squamáták, azaz a pikkelyes hüllők érdekeltek, így rájuk esett a választásom.

Mikor találták az első mosza csontokat?

Az első csont 1999-ben került elő, az ajkai kőszénbánya meddőjéről, de akkor még nem tudtuk, hogy ez egy tengeri hüllő. Akkoriban az iharkúti lelőhely még ismeretlen volt. Később, az első iharkúti ásatások alkalmával kerültek elő a meddőn talált csigolyához hasonlóak. Annyit tudtunk, hogy itt éltek nagyméretű, varánusszerű gyíkok, ami nem meglepő, hiszen tudtuk hogy a kréta időszakban igen gyakoriak voltak. Mongóliából, Észak-Amerikából és a francia lelőhelyekről is írtak le szárazföldi varánusszerű hüllő csigolyákat. Azóta tudjuk, hogy a francia maradványok is valószínűleg moszaszaruruszhoz tartoznak.

Az ásatások során talált leletek alapján több moszaszaurusz fajra következtetnek, vagy azt gondolják, hogy csak a Pannoniasaurus inexpectatus élt a területen?

Azt gondoljuk, hogy ezek a mosza csigolyák egy fajhoz tartoznak. Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy több faj élt volna a területen. Egyre több koponyacsontdarab kerül elő, és mind egyformák. Nyilvánvaló, hogy minél több ilyen csontdarabot ásunk ki, statisztikailag annál kevesebb az esélye, hogy másik tengeri hüllő faj egyede valaha előbukkan a területen.pannoniasaurus_by__tibor_pecsics.jpg

Mitől világszenzáció a magyar mosza?

Egyedülálló abban a tekintetben, hogy édesvízi, szemben az összes többi rokonával, melyek mind sekélytengerekben éltek.

Azaz sehol sincs a világon még egy ilyen?

Nincs. Kanadában került még elő édesvízi üledékből egyetlen példánya egy közismert tengeri moszaszaurusz csoportnak. Az egyed valószínűsíthetően felúszott a folyón, aztán elpusztult. Manapság is előfordul, hogy tengeri cápafajok egyedei felúsznak folyókba, ez esetben is valami hasonló történhetett.

A kanadai példából kiindulva, a megtalált leletek számából következettek arra, hogy az iharkúti mosza édesvízi volt, nem pedig egy eltévedt tengeri vándor?

Többek között ebből gondoljuk. Egyrészt nagyon nagyszámú egyednek kerültek elő maradványai, másrészt rendkívül széles mérettartományból, a 60 centisektől egészen a 6 méteresekig. A leggyakoribb csontleletek a 3-4 méteres állatoktól származnak. A méretek eloszlásából egy élő populációra következtetünk.

A továbbiakban is a Pannoniasaurussal szeretne foglalkozni? Egyáltalán van még mit kutatni ezen a területen?

Van egy rakás új lelet, amik a decemberi cikkben nem voltak benne. Nyilvánvalóan valahol meg kellett húzni a határt, hogy mi az, amit még beleírunk. Az ominózus cikk, egy viszonylag rövid, bemutató írás volt, már most egy sokkal részletesebbet, és bővebbet lehetne írni. Másrészt el lehetne kezdeni különböző vizsgálatokba fogni. Példának okáért meg lehetne próbálni az állat izomzatát rekonstruálni.

Most ezzel a rekonstrukcióval foglakozol?

Nem. Most a kisgyíkokkal foglakozom. Mára körülbelül 9-10 különböző apró gyík maradványai ismertek a lelőhelyről.

Ezekről lesz cikk, vagy leírás?

Most folyamatban van két cikk is. Ez egyiket visszaküldték revízióra, a másikat pedig lassan el kéne küldenem, és nyilván ott áll sorban a többi faj, leírásra várva. Ez egy soha véget nem érő folyamat.

Gyakorlatilag a moszás cikk hozta meg önnek az ismertséget, ezt kimondhatjuk?

Igen, mert eddig ilyen cikkem nem volt. Kisebbek akadtak, illetve több esetben társszerzőként vállaltam szerepet más művekben. Ezek is csak külföldi lapokban jelentek meg, és korántsem voltak olyan szenzációsak, mint a Pannoniasaurus leírása.

Hogy élted meg, hogy megrohant a sajtó?

Tele volt a hócipője az embernek. Nem tudtam lépni sem anélkül, hogy ne csöngött volna a telefonom. Az összes sajtóorgánum, akár hazai, akár külföldi, pont a karácsony előtti hajcihőben rontott rám.

Nem vetődött fel, hogy a cikkedet a Nature-ben vagy a Science-ben publikáld?

Először a Nature-ben próbáltuk megjelentetni. Én nem hittem benne, hiszen tengeri hüllőkkel, talán ha 50 ember foglakozik világviszonylatban, azon belül moszaszauruszokkal pedig még ennél is kevesebb. Így hát erre szinte semmi esély nem volt.

A doktoridnak azért része lesz?

A doktorim a squamátákból áll, hasonlóan a szakdolgozatomhoz, aminek nyilvánvalóan része lesz ez a mostani kutatás.

Mikor köszönthetlek doktorként?

Most elsődlegesek a cikkek, mivel pályázati pénzből dolgozik a kutatócsoport, fel kell mutatni eredményeket. A doktorim picit háttérbe szorul, de anyag van bőven, amin tudok dolgozni.

A kutatás tehát gőzerővel zajlik. Kíváncsian várjuk, a további eredményeket, felfedezéseket, melyek hazánkat kiemelik a globális paleontológia térképéről.

Szólj hozzá!

Címkék: felfedezés paleontológia Iharkút Makádi László moszaszaurusz

2013.10.22.
07:28

Írta: kollardavid

"Hál'istennek sosem sérültem meg" - interjú Dr. Róka Andrással

Dr. Róka András, az ELTE Kémiai Intézetének főiskolai docense szorgalmi időszakban, szeptembertől májusig szinte minden péntek délután általános vagy középiskolásoknak tart − saját meghatározása szerint − kísérletekre épülő, előadásrészleteket tartalmazó, együtt gondolkodást az anyagok sokféleségéről. Az Észbont(ogat)ó sorozatban többek között szó került a lélegző gyertyáról, az elemek térképéről, a megmaradó megváltozásról.

róka.jpg

Régóta készít olyan előadásokat, melyekben a zenés számítógépes prezentáció közben pontosan, időre kiszámított színes-szagos, pukkanós-robbanós élő kísérletek késztetik tapsra a közönséget.

Ez az előadás-sorozat hét éve tart, és sokféle indíttatásból kezdtem neki. Szerettem volna bebizonyítani, nem teljesen igaz az az állítás, hogy a kémia a legutáltabb tantárgy. Egy ember persze nem tudja megváltoztatni az országos véleményt, legfeljebb azt a 80-100 gyereket, 20-30 tanárt tudja meggyőzni, akik ezekre az előadásokra eljárnak. Ez csak csepp a tengerben, számomra mégis azért fontos, mert egy módszertani kutatás eredménye.

Tart minden évben előadást a Kutatók éjszakáján is.

Oda másféle előadással kell készülni, mert ott vannak a szülők, az érdeklődő kisgyerekesek. Ott nem lehet a szakma mélységeiről beszélni, meg kell világítani a kémia és a társadalom kapcsolatát is. Ebből az előadásból nőtt ki Az elektronok színháza, ahol a főszereplő az anyag, én csak másodlagos szerepet viszek. Jó, kell tanári tudás ahhoz, hogy mit kell bemutatni, de nem én vagyok a fontos. A jelenség a lényeges, ezeket pedig fel szoktam fűzni egy gondolatmenetre, amivel az előadást ki lehet színezni. Szeretném hinni, hogy mindenki visz haza valamit ebből.

Mik a céljai az előadásaival?

Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de több célom is van. Szerényen versenyzek a médiával, de ez mellékes. Az elsődleges célom az, hogy a gyerek fogékony legyen a természet iránt, nem kell kémikussá válnia, csak jöjjön rá arra, hogy tud gondolkodni. Beindítani a kételkedési képességét és a gondolkodását, ami óvodáskorában még megvolt, de amit később valahol az iskola tönkretett. Ezt szeretném újra felfedeztetni vele.

Anyagilag megéri bemutatókat tartani?

Egyáltalán nem, sőt, ha autóval megyek vidékre, ráfizetek. Az előadássorozatok is ingyenesek.

Köztudott, hogy a kémiai kísérletek veszélyesek. Sokszor megsérült?

Lekopogom, hál’ istennek nem.

Soha?

Komolyan sosem. Megégettem a kezemet, de az mindenkivel előfordul, akár a konyhában is.

Az ember úgy látja, hogy az előadásain csodákat művel, ide nyúl, oda nyúl, felkap egy kémcsövet, meggyújtja, aztán bumm, durran, szikrázik.

Ha valaki ismeri az anyagot, és tudja, milyen jelenség várható, akkor ki tudja számítani az effektusokat. Persze lehet, hogy ez kívülről úgy tűnik, hogy milyen bátor ember, de nem, inkább kiszámítható. Az nagyon nagy baj, hogy egyszer veszélybe sodortam a közönséget. Egy olyan kísérletben, ami öt éven keresztül semmi problémával nem járt, egyszer egy lombik mégis szétrobbant. Szerencse, hogy a nézők eléggé távol ültek és az ijedtségen kívül senkinek semmi baja nem történt. Azóta ilyen kísérleteket másképp végzek.

Van-e olyan kísérlet a kémia világában, melyet még sosem próbált, de nagyon szeretne?

Ilyen nagyon sok van, az a baj. Jelenleg fizikai kísérletek izgatnak jobban. Fényelhajlás és interferencia kísérleteket szeretnék egyszer moziteremben bemutatni, hogy a társaság számára ezek az elhajlási képek a vetítővásznon, óriási méretben jelenjenek meg. Természetesen kémiai kísérlet is van ilyen számtalan.

Hogyan fordulhat elő, hogy megannyi olyan tanár van, aki egyáltalán nem mutat be kísérleteket?

Ez a közoktatásnak egy olyan mértékű elhibázottsága, amit elemezni kéne. Attól kezdve, hogy az ÁNTSZ gátolja az ellenőrzéseivel és elvárásaival, ahelyett, hogy segítene. Az iskolákban az igazgatók inkább becsukják a szertárakat, mert akkor nincs ÁNTSZ, nincs ellenőrzés. A tanár leterhelt, olyan mennyiségű anyagot kéne leadnia, ami lehetetlen, így a könyvet akarja ledarálni, mivel a kísérleti munka rendkívül időigényes. A fizikatanároknak óriási mázlijuk van ebből a szempontból, mivel odanyúlnak az eszközért, beviszik, bemutatják, visszaviszik. Nekik időtálló az eszköz. A kémiai kísérlet nem ilyen. Elő kell készíteni, egyszer bemutatom, elszállt, vége. Aztán el kell mosogatni, ki kell szárítani, és kezdődhet minden elölről.

Várható javulás a kémia iránti elfogadottságban?

Remélhetőleg. Az én szubjektív véleményem mindig is az volt, hogy olyan képzést kellett volna megvalósítani, mint amilyen a mi korunkban volt. Független, nagy előadók voltak a tanárok számára, olyan egyéniségek, akik példaértékűek voltak az oktatás szempontjából. Erre ma nincs lehetőség. Attól, mert osztatlan tanárképzés lesz, változatlanul együtt fog tanulni a kémia BSc és a tanári. Ugyanazokat az előadásokat fogják hallgatni, ugyanazokon a lépéseken fognak haladni, csak bizonyos tanári tárgyak lesznek függetlenítve.

Kollár Dávid

Szólj hozzá!

Címkék: kísérlet kémia gyerekprogram RókaAndrás

2013.10.16.
15:42

Írta: somogyitamas

Ötzinek mégis lehettek rokonai

1991-ben, mikor az olasz Alpokban megtalálták Ötzi jégbefagyott testét, a kutatók nem gondolták, hogy lehettek rokonai is. Most azonban az insbrucki egyetem kutatói arról számoltak be, hogy  legalább 19 az övével genetikailag rokonságba hozható ember él a Tiroli-Alpokban.

19 genetikai azonosságot találtak 3700 osztrák véradó véréből izolált DNS-felvételek elemzése során. A kutatók a nagyon ritkán előforduló G-L91 kóddal azonosított Y kromoszóma eltéréséket elemezték. Ez fajta mutáció megbízható markere  a leszármazásnak, mivel változatlanul öröklődik egyik generációról a másikra, de mivel aY kromoszómához kötődik, csak az apai ág vizsgálatára alkalmas.

Parson és kollégái a genetikai markereket a különböző populációk alpokbeli elterjedésének kutatására használták. Az eddigi adatokból arra következtetésre jutottak, hogy a történelem előtti időkben kedvelt útvonal volt a Landeck térségi Pillsattel-hágó, mondta el Parson APA hírügynökségnek.

A Parson-féle tanulmányban említett 19 férfiakon kívül lehettek többen is akiknek közös ősük volt Ötzivel. A APA az is közölte, hogy a svájci és az olasz Alpok közeli térségeiben várhatóan további "rokonok" tetemét is megtalálják.

Ha megfagyott múmiákra terelődik a szó, akkor Ötzi igazi celeb, természetesen Juanitát, a perui jégkisasszonyt ugyanezen a szinten kell említeni. A szakemberek arra következtettek, hogy Ötzi állattartó közösségből származik, és szívproblémákkal, ízületi panaszokkal, fogszuvasodással küzdött és valószínűleg Lime-kóros volt.

Minden Ötzivel kapcsolatban felmerült kérdés a tudományos világ legintenzívebben vizsgált "Döglött aktája". Aztán megtalálják Ötzi hulláján gyilkosai DNS-ét ...

NBC NEWS

Szólj hozzá!

Címkék: rokonok Ötzi Y-kromoszóma

2013.10.15.
19:23

Írta: Velyky

Ötzi és a rokonok

Hosszas kutatómunka után sikerült beazonosítani az 5300 éves alpesi juhászember, Ötzi, ma is élő rokonait, 19 tiroli férfi személyében. Az Innsbrucki Egyetem kutatói, a Tirol környékén lakók DNS mintáit analizálták, és hasonlították össze a gleccserbe fagyott jégemberével.Ötzi.jpg

Walther Parson, a kutatás egyik vezetője elmondta, hogy a mai férfiak és Ötzi közös őse a legújabb kutatási eredmények szerint legkorábban 10-12 ezer évvel ezelőtt élhetett, és feltehetően a Közel-Keletről vándorolt Európába.

"..vannak az ember DNS-ének olyan részei, amelyek általában változatlanul öröklődnek, a férfinél ezek az Y-kromoszómában, a nőnél a sejt mitokondrium nevű részében helyezkednek el. Változás csak mutáció útján jöhet létre, attól kezdve ez a mutáció öröklődik tovább. Az azonos mutációkat öröklő emberek csoportját ezért tudják a szakértők az úgynevezett haplocsoportokba összegyűjteni." - folytatta Parson.

Ezeknek, az úgynevezett haplocsoportoknak a segítségével ismerhetjük meg a modern ember elterjedését, vándorlásait. Ötzi a G haplocsoportba tartozik, úgy mint 19 tiroli rokona. Ez a csoport leginkább a Közel-Keleten fordul elő, Európában igen ritka, kivéve Tirolban. A kutatók feltételezik, hogy a svájci Engedinban és az észak-olaszországi Vinschgauban szintén élhetnek hasonló embercsoportok, ezért már felvették a kapcsolatot az ottani tudósokkal, hogy a vizsgálódást kiterjesszék.

A dolog érdekessége, hogy a vizsgálat eredetileg Tirol lakosságának DNS összetételét kutatta, csak merő véletlenségből bukkantak rá a szenzációt jelentő összefüggésre. Közel 3700 férfi DNS-ét elemezték, és tesztelték, akik megadták a születési helyüket, és legközelebbi rokonaik származásáról is nyilatkoztak. A 19 szerencsés ma sincs tudatában, hogy milyen híres felmenővel rendelkezik.

Szólj hozzá!

Címkék: rokon jégember DNS Ötzi

2013.10.01.
17:29

Írta: somogyitamas

Az alaszkai dinók nyomában

Idén júliusban az Észak Alaszka Múzeum Egyetemének kutatói  az északi sarkkörön belül található, egy nem régen felfedezett sok dinoszaurusz leletet rejtő területet kezdtek el feltárni, és ezer számra találtak mindenféle nagyságú dinó lábnyomokat.  Alighogy neki indultak 800 km-es útjuknak a Tanana és a Yukon folyón, máris egy 900 kg-os megkövesedett dinoszaurusz láblenyomatra bukkantak.

Az elmúlt évtizedben alaszkai Denáli Nemzeti Parkban 60-80 millió évvel ezelőttről származó lábnyomokat fedeztek fel a köveken, de a mostaniak 25-30 millió évvel korábbi időszakra datálhatók. A kutatás megkezdése után sokáig nem találtak semmit, de 2005-től lábnyomok százait találták meg és gyűjtötték össze. Volt olyan terület, ahol tíz perc alatt mintegy 50 faj láblenyomatát azonosították. Az egyik szakember elmondása szerint Dél-Alaszka és a Denáli-hegy északi lejtője között sehol sem láttak ilyen sok lábnyomot.

A dinoszaurusz nyomok természetes "öntőtégelyekben" maradtak fenn, amelyek akkor keletkeztek, mikor az állat belelépett a sárba, aztán ezeket homok töltötte fel.

Dino1

"Paca ujjakkal", egy dinó hátsó lábának nyoma

A terület feltárása előreláthatóan hosszú időbe fog telni, ezért a kutatók a helyi lakosság és bennszülött csoportok segítségét is igénybe kell, vegyék.

A sokféle dinoszaurusz bizonyítéka annak az elpusztult ökoszisztémának, amelyet soha sem fogunk tudni megismerni.

Phys.org

Szólj hozzá!

Címkék: lelet dinoszaurusz felfedezés lábnyom Alaszka Yukon Denáli Tanana

2013.09.29.
19:06

Írta: kollardavid

A valaha mért legnagyobb erősségű földrengés

Egy, a Science folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint a 2013. május 24-én, a Kamcsatka közelében található Okhotsk tenger mélyén történt volt az eddigi legnagyobb magnitúdójú, vagyis erősségű földrengés.

M8.3-Kamchantka.png

A 609 km mélyen történt földmozgásnál mért 8,3-as magnitúdó mintegy 30%--kal lekörözi az eddig csúcstartót, egy 1994-es, bolíviai eseményt.  

Ezeknek, a Föld mélyében történő mozgásoknak a fő előfordulási helye a földköpeny 400 és 700 km közötti mélységű tartományába esik. Ilyenkor a kéreglemezek találkoznak, és egyik a másik alá bukik, így okozva földrengéseket. Ezek hatalmas erejűek, mégsem lehet megérezni hatásukat a felszínen.

1 komment

Címkék: földrengés lemeztektonika kamcsatka

2013.09.24.
19:14

Írta: kollardavid

Új technológia a marsjárók hatékonyabb haladásáért

Az angliai Leicester város egyetemének kutatói azon a megoldáson dolgoznak, ami kiküszöbölné azt az általános problémát, mely felmerül a vörös bolygóra küldött kutatóegységek mozgása során. Mivel ezen járművek előrehaladását eddig csak kerékkel tudták megvalósítani, így sokszor estek a szerkezetek homokcsapdába a felderítés során. 

A fejlesztés célja az volna, hogy az ingoványos területek kikerülve a marsjárók gyorsan és biztonságosan tudjanak közlekedni a sík terepek között, vagy felett. A technológia menete egyszerűen hangzik: a marsi levegőből kivonják a szén-dioxidot, majd ezt tömörítik, és cseppfolyóssá alakítják át. 

Ezt a sűrített anyagot egy kamrába pumpálja, ahol egy radioaktív forrásnak köszönhetően hirtelen felmelegedne a szén-dioxid, olyannyira, hogy tulajdonképpen felrobban, és mint a rakéták, elemelkedne a talajtól, egy biztonságosabb helyre érkezvén. 

Szólj hozzá!

Címkék: űrkutatás mars szén-dioxid űrjáró

2013.09.24.
19:14

Írta: somogyitamas

Szarvast ragadott el szirti sas

 

A dél-oroszországi Lazoszfki Természetvédelmi Területen Linda Kerley és munkatársai a londoni Zoológiai Társaságtól meglepő képeket találtak a szibériai tigris megfigyelési projekt során. Az automata kamera egy szirti sast fényképezett, mikor az lecsapott egy szikaszarvasra. A szakemberek szerint nagyon ritkán támad meg sas szarvast.

A ragadozó madarak általában más madarakra vagy kisebb emlősökre vadásznak, de alkalmanként nagyobb prédát is választanak. Egyszer sikerült egy szirti sast lefényképezni, mikor egy, az anyjától elmaradt barna medve bocsra rácsapott és felemelkedett vele az égbe. 

New Scientists

Szólj hozzá!

Címkék: természetvédelem ragadozó szirti sas

süti beállítások módosítása